Túl az évszázad egyik legszárazabb nyarán, Paks első klíma okozta leállításán, az európai szabályozási dömping kellős közepén, de egy Élő Környezetért Minisztérium megalapítása után, adja magát a kérdés: most sírjunk, vagy inkább nevessünk fenntarthatósági szakemberként? Ezzel a felütéssel indította útjára a HSP Network kötetlen Fenntarthatósági Afterwork eseménysorozatát, ahol a házigazda, Kovács Dávid Gábor viselkedésmarketing- és változásszakértő , a Terraetica ügyvezetője a frontális konferenciák világából egy laza szakmai házibuliba invitálja a szakmabelieket, mindig egy éppen aktuális mottó jegyében. Az új formátum szeptember 9-én debütált „Sírjunk, vagy nevessünk – merre tovább, fenntarthatóság?” címmel.
Laza forma, komoly téma
Ha már a formátum oldott, a téma se legyen szigorúan komoly – az első Fenntarthatósági Afterwork már a címadásával is egy közvetlenebb, őszintébb hangulatot vetített előre. A szakemberek szabadon cserélhettek eszmét a környezet- és klímapolitikai folyamatokról, a fenntarthatósággal kapcsolatos szabályozási cunamiról, a vállalati megfelelési kényszerről és a vezetői döntéshozatal néha fullasztó mindennapjairól.
Az alaphangulatot Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet szakpolitikai agytröszt igazgatója és Szűcs-Winkler Róbert, a Denxpert alapító-ügyvezetője adta meg. Utóbbi a „Hol állunk most?” nyitókérdésre rezignáltan optimista választ adott:
„Talán kellett egy Mohács ahhoz, hogy felébredjünk” – utalva a nyári aszály mindennapokra kiható természeti, energetikai és mezőgazdasági következményeire. A résztvevők többsége egyetértett: most már az átlagpolgár, a vállalatvezető és a politikus is felfogta, hogy valóban tenni kell valamit.
Ahol mégis van ok a bizakodásra
Csernus Dóra minden nehézség ellenére pozitív látásmódra biztatott – hiszen szinte mindenhol felfedezhető egy kis elmozdulás a jó irányba. Bátorításul Hans Rosling Tények – Tíz ok, amiért tévesen ítéljük meg a világot, avagy miért állnak jobban a dolgok, mint gondolnánk című művét ajánlotta, amelyből ő maga is erőt merít, amikor épp legszívesebben feladná.
Ezt a gondolatmenetet erősítette meg az est egy másik beszélgetése is, amelyben Ürge-Vorsatz Diána klímakutató, az IPCC alelnöke pozitív hangvételű előadását idézték a hazai napelem-telepítésekről – egy olyan területről, ahol Magyarország 2025-ben világszinten is az élre tudott törni.
A versenyképesség mítosza
Szóba került a versenyképesség elvesztésének mítosza is: valóban megöli-e az európai, azon belül a hazai gazdaság versenyképességét a fenntarthatósági politikák és szabályok összessége? Vajon Európa épp emelt fővel masírozik a szakadék felé? – vetette fel az egyik résztvevő. A jelenlévők szerint lehet, hogy pont az ellenkezője igaz, a versenyképesség egyik záloga a – sokszor csak kényszer hatására bővülő – zöld és társadalmi innováció lehet.
Ösztönzők, szankciók, alkalmazkodás
Szó esett arról is, mennyire hatékonyak a jelenlegi ösztönzők és szankciók ahhoz, hogy politikusokat és üzletembereket valódi szemléletváltásra késztessenek. Milyen szakpolitikai eszközökkel érhető el, hogy a környezetvédelmi normák betartása ne csupán a büntetéstől való félelemről szóljon, hanem gazdaságilag is kifizetődővé váljon az érintettek számára?
Az adaptáció kapcsán pedig felmerült: vajon megfelelő súllyal szerepel-e a magyar környezetpolitikában és a költségvetési prioritások között a fizikai klímaalkalmazkodás? Itt került terítékre a vállalatok kibocsátás-csökkentési ígéreteinek kérdése is – túl vagyunk-e már a vizionárius vállalások és a túlzó, akár hamis zöld ígéretek korszakán? Milyen hatással vannak a vállalatok hozzáállására az olyan uniós szabályozások, mint az EmpCo irányelv vagy a PPWR? Ebben a résztvevők egyetértettek: mind a zöld átállásban, mind a jelentéstételben itt az ideje a tettek mezejére lépni.
„Sírunk ÉS nevetünk”
Az est végére egyértelművé vált: aki a fenntarthatóságért dolgozik, annyira hozzászokott a napi nehézségekhez, az üzleti és bürokratikus akadályokhoz, valamint a globális-lokális kihívásokhoz, hogy itt nem létezik VAGY. Ahogy a házigazda megfogalmazta:
„Sírunk ÉS nevetünk egyszerre! Nevetünk és optimisták vagyunk, mert minden hátráltató körülmény, szabályozási labirintus és erőforrás-korlát ellenére képesek vagyunk megtalálni azokat a csendes sikereket, áttörési pontokat és optimizmusra okot adó megoldásokat, amik valóban előreviszik a világot.”
Kovács Dávid Gábor
A záró kérdésre – hogy ha egyetlen politikai vagy üzleti szabályozási intézkedést azonnal meg lehetne hozni, amely a legnagyobb pozitív hatást gyakorolná a hazai fenntarthatóságra az előttünk álló évtizedben, mi lenne az – a szakértők és a résztvevők egyöntetűen az ökológiai szolgáltatások és a társadalmi költségek (tehát az externália költségek) “beárazását”, a termékek, szolgáltatások árába való beépítését nevezték meg a leghatásosabb megoldásként.
A HSP Network Fenntarthatósági Afterwork következő állomása október 14-én várja a szakma sírós-nevetős, de mindenképp tettre kész tagjait a Kluster Coworking irodában ahol a házigazda, Kovács Dávid ezúttal a klímaalkalmazkodásról és más témákról beszelget majd a résztvevőkkel és szakértő vendégeivel, Litkai Gergellyel (Dumaszínház), Selmeczi Pállal (HungaroMet) és Vetier Mártával (WWF Magyarország).
