Éljen sokáig, amíg a Duna ki nem szárad bokáig

HSP Fenntarthatósági Afterwork aszályról, klímaalkalmazkodásról és döntési ablakokról

Hőkupolák, aszály, vízhiány: az idei nyár szinte mindenkit megérintett, és sokakat cselekvésre késztetett. A kérdés most az, meddig tart a feleszmélés, és hogyan lehet politikát, gazdaságot és átlagpolgárt tartósan meggyőzni arról, hogy hasonló nyarakra rendezkedjen be. Összefoglalónk a második HSP Fenntarthatósági Afterworkről.

Az együttes fellépést szorgalmazó miniszterelnök, az azonnal reagáló vállalatok és a vízspórolásra berendezkedett állampolgárok látványa reménnyel töltötte el az optimistább fenntarthatósági szakembereket.

De tényleg átment az üzenet, vagy hamarosan újra a Black Friday és a karácsonyi készülődés viszi el megint a figyelmet?

Október 14-én este már másodszor invitált kötetlen szakmai gondolatcserére Lévai Gábor, a HSP Network egyik alapítója és Kovács Dávid Gábor, a HSP (Hungarian Sustainability Professionals) Fenntarthatósági Afterwork házigazdája. Vendégei Litkai Gergely, a Dumaszínház vezetője és elkötelezett fenntarthatósági megmondóember, Selmeczi Pál, a HungaroMet osztályvezetője és Csontos Csaba, a WWF szakértője voltak, akikkel a KLUSTER közösségi térben pulpitus és mikrofon nélkül beszélgettek kutatásokról, kihívásokról, jó és rossz megoldásokról.

„Ennél hidegebb nyarunk már nem lesz?”

Az est címével egybehangzó kérdésre nem túl biztató választ adott Selmeczi Pál:„Igen is, és nem is”. A HungaroMet szakértője átfogó mérésekkel támasztotta alá az egyértelműen melegedő tendenciát. A klímamodellek az évszázad közepéig 1,5–2,8 fokos, az évszázad végéig 4 fokot meghaladó nyári átlaghőmérséklet-emelkedést jeleznek előre. Bár első hallásra ez nem tűnik jelentősnek, ezért egy hasonlattal érzékeltette a változást: a leendő Budapest hőmérsékletét Nápolyhoz hasonlította. Selmeczi szerint Magyarországon a felmelegedés a globális átlagnál nagyobb, és a másfél fokot már most meghaladta. Az extrém meleghez ráadásul idén rendkívül csapadékszegény időszak társult, ami a magyar ugar kiszáradásához vezetett.

Amikor a kifogyhatatlan is fogytán van

Ennek súlyos következményeivel az átlagpolgár is szembesült a Velencei-tó, a Balaton és az eddig kifogyhatatlannak ismert Duna vízszintjét látva. Az aggasztó tendenciát Csontos Csaba egy régi köszöntéssel érzékeltette: „Éljen sokáig, amíg a Duna ki nem szárad bokáig!”

Egy elképzelhetetlen kép lassan valósággá vált, amikor 22 év kajakozás után, hogy látom annak a Dunának az alját, aminek el se tudtam képzelni, hogy van vége,

idézte fel a WWF szakértője egy nyári élményét.

Rémképek helyett pozitív jövőkép

A beszélgetés központi kérdése az volt, hogyan lehet a klímaváltozás és az alkalmazkodás témáját napirenden tartani a politika, a gazdaság és a közbeszéd számára. Egy résztvevő szerint a rémisztő képek nem működnek: a közlekedési kampányokban látott halott motorosok esetében a néző nem hiszi el, hogy vele is megtörténhet. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a leghatásosabb a személyre szabott, interaktív kommunikáció, amelyet hiteles kommunikátor képvisel. Ennél is fontosabb egy pozitív, normatív jövőkép megfogalmazása.

Így még a súlyosabb korlátozások is jól becsomagolhatók. Litkai Gergely példája Fokváros, ahol a városvezetés közel tíz évvel ezelőtt kényszerült komoly vízkorlátozásokra. Ezeket szigorúan, mégis játékosan érték el: szomszédok közötti vetélkedőkkel és a zuhanyzáshoz ajánlott, két perces zeneszámokkal.

A döntési ablak: használd, amíg nyitva van

A rendkívüli helyzetek sokszor rendkívüli eszközöket kívánnak, és gyakran döntési ablakot is teremtenek, amelyet Litkai szerint érdemes lenne kihasználni:

„Egy ilyen helyzetben könnyebb olyan intézkedéseket elfogadtatni, amelyeket később nem lehet. Egy komolyabb vízdíjemelést közvetlenül a rendkívüli nyár után be lehetett volna jelenteni, a téli magasabb rezsiszámlák és az ünnepek idején ez már sokkal nehezebb.”

Az emberek pénztárcáján keresztül egyébként is könnyebb célt érni. A WWF szakértője szerint már azzal is sokat lehetne elérni, ha a háztartások tudatosabban fogyasztanának, és figyelnék a mérőóra-állásukat. Az okosmérők bevezetése például jó út a fogyasztáscsökkentéshez, ami automatikusan kíméli mind a bolygót, mind a pénztárcát.

Sokkból hosszútávú stratégia

A nyugati társadalmak sem mindig járnak élen, Dánia példája azonban több ízben is előkerült. Litkai egyrészt a magas vízdíjakon keresztül elért fogyasztáscsökkentésre hozta fel. Másrészt az 1970-es évek olajválsága okozta sokkot is sikerült végül előnyükre fordítaniuk. Először az autóhasználat vasárnapi tiltásával próbáltak eredményt elérni, de a fűtési rendszer sérülékenysége a lakosság minden rétegét annyira megrázta, hogy komolyabb lépéseket láttak szükségesnek.

A fosszilis energiaforrások helyett a helyben elérhető megújuló energiára tettek, és ennek eléréséhez ciklusokon átívelő célt tűztek ki. Az egymást váltó kormányok között voltak különbségek és kisebb visszalépések is, de a kurs nem fordult az ellenkezőjére.

A dán cégek így a megújulóenergia-technológia exportőrei lettek.

A tanulság a következetesség. A nyitott kérdés az, hogyan ültethetők át más államok jó gyakorlatai a hazai problémákra.

Nem elég a jól kidolgozott stratégia

A hazai klímapolitikai dokumentumok jól kidolgozott stratégiák, de túl sokat akarnak egyszerre. A klímastratégia 300, a vízstratégia 550 oldalas szakmai tanulmányok, de hiányzik belőlük a priorizálás és a fókuszált cselekvési terv. Az egyes szakpolitikák ráadásul nincsenek összehangolva.

Selmeczi Pál szerint a hatékony cselekvéshez szükséges adatok sem állnak rendelkezésre, például az elöntési és vizes élőhelyi térképek, vagy a földterületek értékére és termelési potenciáljára vonatkozó információk. Az adathiány mellett az adatok elérhetősége is komoly akadály. A HungaroMet maga is le van maradva az adatelérés módjában, mert az éghajlati adatok több különböző adatbázisban vannak, más-más módon érhetők el, és különböző időszakokban, különböző finanszírozásból készültek.

Az egyén szerepvállalása és a politikai döntéshozatal mellett a vállalatok felelőssége is szóba került. Hogyan lehetnek hatással a fenntarthatósági szakemberek a saját cégük működésére?

Jelezhetik-e, hogy a folyamatos növekedés nem feltétlenül fenntartható, és mit tehetnek a kötelező megfelelésen túl? Ennek kibontása a következő HSP Fenntarthatósági Afterwork résztvevőire maradt, akik november 11-én találkozhatnak újra a házigazdával és vendégeivel a KLUSTER közösségi térben.