Fenntartható projektmenedzsment a gyakorlatban – interjú Herczeg Balázzsal
Ritka és különösen értékes szakmai történet, amikor egy képzés résztvevője néhány hónappal később már oktatóként tér vissza ugyanabba a közösségbe. Herczeg Balázs idén nyáron még az SB Academy fenntarthatósági menedzserképzésének hallgatója volt, ősszel pedig már a fenntartható projektmenedzsment gyakorlati ismereteit adja tovább. Közel húsz év projektvezetői tapasztalattal a háta mögött is fontosnak tartja az új nézőpontok megismerését és a folyamatos fejlődést. Interjúnkban arról beszélgettünk, hogyan találkozik a projektmenedzsment és a fenntarthatóság, miért a tervezőasztalon dől el egy projekt hosszú távú sikere, és milyen személyes értékek formálják szakmai döntéseinket.
Idén nyáron még hallgatóként vizsgáztál le a fenntarthatósági menedzserképzésünkön, ősszel pedig már oktatóként állsz a csoport elé. Milyen volt átülni a terem másik oldalára?
Megtisztelő és egyben nagyon izgalmas élmény. Bár van oktatói tapasztalatom, korábban középiskolai tanárként, majd projektmenedzsment-trénerként is tanítottam, mégis különös lelkesedéssel töltött el, hogy a fenntarthatóság legelhivatottabb, a szakmát mélyen értő és magas színvonalon művelő szakembereivel dolgozhatok egy oktatói csapatban.
Az oktatási anyagom két lábon áll: az egyik a projektmenedzsment, amely régóta érdeklődésem és munkám középpontjában áll, a másik pedig a fenntarthatóság, amelyben frissebbek az ismereteim, de szintén nagyon közel áll a szívemhez. Bízom benne, hogy idővel ezt a két, egy irányba haladó lábat egyformán erőssé tudom tenni, mert az, hogy ez a két láb képes egy irányba menni, remélem minden résztvevő számára egyértelműen kiderül majd.
Pályád első éveiben ingatlanfejlesztési és építési projekteken dolgoztál. Mesélj erről az időszakról.
A középiskolai tanári éveim után helyezkedtem el eredeti végzettségem szerint építőmérnökként rögtön a projektek közelében: először projektkontrollerként, később projektvezetőként dolgoztam. Ebből az időszakból a legfontosabb tapasztalataim a változásmenedzsmenthez, a formális felhatalmazás nélküli vezetéshez és a konfliktuskezeléshez kötődnek. Konfliktusforrásból pedig akadt bőven: a hatókörök időnként pontatlan meghatározása, az építőipari kivitelezésre jellemző „terveken felüli kreativitás”, valamint az ezekből fakadó eltérések változásmenedzsmentje, mind folyamatos odafigyelést igényeltek. Összességében ezt az időszakot a projektszakma soft skilljeinek igazi gyakorlóterepeként élem meg.
Nemrég megosztottál egy bejegyzést arról, hogyan halkult el ötven év alatt az angol vidék madárhangja. Milyen hangokra emlékszel a gyerekkorodból?
A megosztott videó madárhangokon keresztül mutatta be a madárfajok számának csökkenését az 1970-es évektől napjainkig. A bejegyzés szerint az Egyesült Királyság az 1970-es évek óta becslések szerint 73 millió vadon élő madarat veszített el; ez a veszteség az élőhelyek elvesztése, az intenzív mezőgazdaság, a környezetszennyezés, az éghajlatváltozás és egyéb emberi hatások okozta nyomás következménye.
De a biodiverzitás problémáján kívül, személyes okokból is fontosnak tartottam a bejegyzést. Egyrészt, ahogy korosodok, egyre jobban szeretem a madarak emberhez közeli, mégis különös világát. Ha úgy tetszik, minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem a madarakat. Másrészt nagyon érdekesnek tartom azt a jelenséget, hogy sokszor milyen könnyen mondunk le időben közel álló javainkról pillanatnyi vélt érdekeinkért, s milyen nehezen engedjük meg magunknak, hogy a megszokott kereteinken kívül gondoskodjunk a jövőnkről.
Hogy a kérdésre is válaszoljak: a belvárosban nőttem fel, mégis sokkal több emberi hangra emlékszem, játszóterek gyerekhangjaira, madarakra, kutyákra és a Duna környezetének hangjaira.
2011 és 2015 között projektmenedzsment-tréningeket tartottál többek között az Audi, a Nestlé vagy a Vodafone munkatársainak. Mesélj egy tréning élményről, ami megmaradt benned.
Nagyon izgalmas időszak volt. Az IPMA Competence Baseline (ICB) alapján tartottunk tréningeket D, C és B szinten, és segítettük a vizsgára készülőket a felkészülésben. Érdekes tapasztalat volt, hogy bár ezek a multinacionális nagyvállalatok viszonylag érett projektmenedzsment-kultúrával rendelkeztek, és a legfontosabb projektfolyamataik természetesen jól szabályozottak voltak, mindig találtunk fejlesztési lehetőséget. Ezek többnyire a folyamatok és a soft skillek határterületén, a projektmenedzser személyes kompetenciái között rejlettek. A nagyobb, nehezebben mozdítható szervezeteknél különösen fontos, hogy a rendelkezésre álló mozgásteret a lehető leghatékonyabban használjuk ki, és ehhez a projektmenedzsment számos eszközt kínál.
Közel hat év után, 2025 szeptemberében jöttél el az Intelliporttól, ahol projektigazgató, majd nemzetközi értékesítési vezető voltál. Merre vitt az utad ezután?
Úgy gondolom, időnként jót tesz hátralépni, és más szögből ránézni az összetettebb helyzetekre, így a saját életünkre és karrierünkre is. Nekem jólesett a változás: egy fiatalosabb, értékteremtésre és valódi problémamegoldásra fókuszáló vállalkozás felé mozdultam el, ahol nemcsak a munkám, de a cég és a saját értékrendem is végre egy irányba mutatott.
Egy egyetemi startup üzletfejlesztésével és tőkebevonási tárgyalásaival foglalkoztam. A cég mesterséges intelligenciára épülő hídmonitoring-rendszert fejleszt, mely a híd szerkezeti állapotát követi, és közben az áthaladó járművek valós terhelését, tengelysúlyát is méri. Különösen jó volt látni, hogy már önmagában a cél, vagyis a hidak élettartamának lehető leghosszabbra nyújtása is fenntarthatósági szempont.
A képzés abból indul ki, hogy egy projekt elején, a business case-nél és a scope-nál a legnagyobb a mozgástér. Mondj egy példát egy projektedből, ahol ez valóban ott dőlt el.
Úgy fogalmaznék, hogy ebben a szakaszban a legnagyobb a bizonytalanság, és a legtöbb a változó, de ezzel együtt a legtöbb lehetőség is itt jelenik meg. A rendelkezésre álló, vagy bevonható erőforrások korlátain belül tehát itt a legnagyobb a mozgástér, és itt a legolcsóbb változtatni: amit a tervezőasztalon még egy tollvonással módosíthatunk, azt a kivitelezés során már csak sokszoros költséggel. Nem véletlen, hogy
egy termék környezeti hatásainak túlnyomó része már a tervezéskor eldől.
A projekt definíciós szakaszában ezért érdemes végiggondolni a fenntarthatósági célokat és a projekt várható hatásait, megerősíteni a szponzorok és az érintettek elköteleződését, és azonosítani azokat az érintetteket is, akiknek nincs hangjuk a tárgyalóasztalnál. Ha itt sikerül meghonosítani a fenntarthatósági szempontrendszert és a teljes életciklusban való gondolkodást, az végigkíséri a projektet és nagyobb valószínűséggel vezet a tervezett hatáshoz.
Bár az ellenpélda nem a saját portfóliómból származik, mégis tanulságos: az elmúlt években számos olyan ingatlanberuházás valósult meg, ahol a támogatás csak a megvalósítást finanszírozta, az üzemeltetést már nem. Az uniós projekteknél ugyan kötelező egy jellemzően ötéves fenntartási időszak, ennek költségeit azonban a kedvezményezettnek kell viselnie, és ha a projektgazda és a szereplők célja kizárólag a megvalósítás, akkor már a business case sem számol érdemben a létesítmény teljes életciklusával. Az eredmény ismerős: kihasználatlan látogatóközpontok, nehezen fenntartható épületek, sőt olyan létesítmény is akad, amelynek szerkezeteit eleve csak néhány éves élettartamra tervezték. Az Európai Számvevőszék több jelentésében is rámutatott, hogy az uniós forrásból épült infrastruktúra jelentős része alulhasznált maradt, és ennek okai sok esetben már a tervezési szakaszban kezelhetők lettek volna.
Éppen ezért tartom fontosnak, hogy a fenntarthatóság és az életciklus-szemlélet már a business case-ben megjelenjen.
A képzés résztvevői kilenc héten át egy elhagyatott ipari csarnok átalakításán dolgoznak, ahol az első valódi döntésük az, hogy lebontsák vagy átépítsék azt. Miért éppen ezt a mintaprojektet választottátok?
Úgy gondolom, nem támaszkodunk eléggé a már meglévő értékeinkre, legyen szó barnamezős beruházásokról vagy a kiürült ingatlanállományunk újragondolásáról, illetve újrahasznosításáról.
A barnamezős fejlesztések kezdeti költségtöbblete és a zöldmezős építés látszólagos egyszerűsége miatt sokszor hajlamosak vagyunk új építésben gondolkodni. Ha azonban a számításba bevonjuk a felhasznált és felhasználandó természeti erőforrásokat, vagyis a természeti tőkét is, és nemcsak a bontás azonnali költségével számolunk, hanem az új létesítmény életciklusa végén jelentkező bontási és kármentesítési költségekkel is, akkor ez a kezdeti döntés már korántsem olyan egyértelmű. Azt szeretnénk elérni, hogy a résztvevők már a projektek elején egy összetettebb szemüvegen keresztül vizsgálják a megvalósítás lehetőségeit. Ezért választottunk olyan mintaprojektet, ahol ez a dilemma rögtön az első lépésnél megjelenik.
Egyik bejegyzésedben arról írsz, hogy könnyen elfelejtjük, milyenek voltak korábban a dolgok. Mi az, amit a saját életedben ma másképp csinálsz, mint néhány éve?
Valóban, az alkalmazkodás csodálatos képességünk, ennek azonban ára van: könnyen elfelejtjük, milyenek voltak korábban a dolgok, és ha úgy tetszik, könnyebben is engedjük el őket. Hogy visszatérjek a madárhangokhoz: egyszerűen elfelejtjük, mennyivel több madárhangot hallottunk húsz évvel ezelőtt, vagy mennyivel több zöldfelületet láttunk gyermekkorunkban. Hogy mit csinálok ma másképp? Igyekszem megőrizni azt, amit fontosnak érzek, hogy ne csupán emlék maradjon belőle, hanem hosszú távon is átélhető élmény.
Közel húsz éve vezetsz projekteket. Mi az, amit a magánéletedben szándékosan nem tervezel meg?
A magánéletemben is tervezek, de inkább csak stratégiai szinten. A keretet és a célt meghatározom, de nem tervezek túl, és szívesen hagyok helyet a pillanatnyi megérzéseknek, döntéseknek. Ha úgy tetszik, éppen az a szabadságérzet kapcsol ki, amit a túltervezés és a túlszabályozás hiánya ad. Egy példa, hogy érthető legyen: tervezem és tudom, hogy holnap este én főzök, azt is sejtem, hogy tésztát szeretnék idényzöldségekkel, de hogy pontosan mi lesz az étel, azt még ne kérdezzétek. Projektnyelven ezt gördülő tervezésnek hívnánk.
Az elmúlt húsz év projektjei közül melyiket hoznád el mintaprojektként erre a képzésre?
Sok érdekes projektben vehettem részt és számos izgalmas projektet vezettem is. Projektmenedzsment-szempontból rengeteg sikeres projektet említhetnék, olyan példát azonban, ahol a fenntarthatóság, mint szempontrendszer a projektmenedzsment-folyamatokban és a projekt céljában is megfelelő hangsúlyt kapott, sajnos csak több projektből tudnék összeollózni. A képzés ötletét is részben az a szándék ihlette, hogy ezen változtassunk.
