Miért nem elég az újrahasznosítás, hol akad el a körforgásos átállás a vállalatoknál, és mi kell ahhoz, hogy a tervekből valódi működés legyen? Többek között ezekről beszélgettünk a „Körforgásban a jövő” webinárion. A résztvevők saját szervezeteik példáit is behozták – és ezekből meglehetősen hasonló problémák rajzolódtak ki.
Az Európai Unió gazdasága mindössze 11,8 százalékban körforgásos, miközben a keletkező hulladék 48,1 százalékát már hasznosítjuk. Sárosi Eszter, a webinár szakértője ezzel a két adattal indította az eseményt: attól, hogy egyre jobbak vagyunk a már keletkezett hulladék kezelésében, a gazdaság még nem válik körforgásossá.
A megoldást tehát nem csak a folyamat végén kell keresni, hanem jóval korábban: a tervezésnél, a beszerzésnél és az üzleti modellnél.
Az újrahasznosítás fontos – csak túl későn történik
A webinár egyik legegyszerűbb példája egy hétköznapi fúrógép volt. Egy háztartási fúrógép jellemzően hét-tíz évig áll otthon, miközben teljes élettartama során mindössze 7–21 percet használják.
Ahogy Eszter megfogalmazta:
„Nem arra van szükségem, hogy legyen egy fúróm, hanem arra, hogy tudjak fúrni egy lyukat a falba.”
Ha nem magát a terméket, hanem annak funkcióját értékesítjük, az üzleti modell is megváltozik. Erre működő példákat is megnéztünk: a torontói Tool Library több mint 1600 eszközt ad kölcsön, itthon pedig az OBI szerszámkölcsönzése mutatja, hogyan jelenhet meg ugyanez a logika egy hagyományosan termékértékesítésre épülő vállalatnál.
A webináron bemutatott 10R-létra ugyanezt a szemléletet helyezi rendszerbe. Az újrahasznosítás csak a létra alján jelenik meg: mire egy termék hulladékká válik, a legfontosabb döntések jelentős része már megszületett. Milyen alapanyagból készült? Javítható? Újrahasználható? Megosztható? Egyáltalán szükség volt új termékre?
A körforgásosság ezért nem kizárólag hulladékgazdálkodási vagy fenntarthatósági kérdés. Termékfejlesztési, beszerzési, termelési és üzletimodell-kérdés is.
KAPCSOLÓDÓ KÉPZÉS
Körforgásos átállás kétszintű képzés – november 16-i indulás
Kétszer negyvenórás hibrid képzés arról, hogyan méred fel az anyagáramaidat, hogyan riportálsz az ESRS E5 szerint, és hogyan építesz körforgásos üzleti modellt. Az alapozó szinttől a specialista mélységig.
Aztán előkerültek a saját vállalati példák
A webinár második felében a résztvevők saját szervezetük egy termékét vagy szolgáltatását vizsgálták meg. Megnézték a felhasznált erőforrásokat, a kibocsátásokat és azok hatásviselőit, a megelőzés lehetőségeit, valamint azt, mi történik az életciklus végén.
Egy szimfonikus zenekarnál például nem a klasszikus értelemben vett termék bizonyult érdekesnek, hanem a helyszínek energiaigénye, a turnék és a közönség közlekedése. Egy közgyűjteménynél az installációk, a műtárgyak szállítása, valamint az állandó hőmérséklet és páratartalom energiaigénye került elő.
Egy világítástechnikai példánál pedig az életciklus-elemzés azt mutatta, hogy a kibocsátás több mint 80 százaléka a használati fázisban történik – éppen ott, ahol a gyártónak már jóval kisebb a közvetlen ráhatása.
A példák azt is megmutatták, miért fontos a mérés. Egy alapanyag vagy technológia lecserélése attól még nem feltétlenül fenntarthatóbb, hogy csökkenti a karbonkibocsátást. Az LCA 16 különböző hatáskategóriát vizsgál, amelyek közül a klímaváltozás csak az egyik. A valódi kérdés tehát az, hogy összességében jobb döntést hoztunk-e.
A legnagyobb akadály sokszor nem technológiai
A résztvevői példákból két probléma újra és újra visszatért.
Az egyik a végrehajtás. Egy energiahatékonynak tervezett irodaházban hiába jó a szigetelés és az épületgépészet, ha alig néhány ember miatt egész emeleteket hűtenek. Ugyanitt a szerződések továbbra is több papírpéldányban, futárszolgálattal mozognak, miközben a digitális aláírás technikailag rendelkezésre áll.
A másik akadály gazdasági. A gyártói oldalról érkező tapasztalat szerint bizonyos másodlagos nyersanyagok ma drágábbak lehetnek az elsődlegeseknél, amit egyes minőségi és szabványkövetelmények tovább nehezítenek. Ez különösen érdekes annak fényében, hogy az EU 2030-ra nagyjából 24 százalékra, vagyis a jelenlegi szint duplájára emelné a körforgásosságot, és ehhez a másodlagos nyersanyagok piacát is erősíteni szeretné.
Nem az a kérdés, hogy van-e körforgásos stratégiánk
A webinár végén a résztvevők a lehetséges intézkedéseiket aszerint rendezték, hogy mekkora hatással járnak és mennyire nehéz megvalósítani őket.
Voltak gyorsan bevezethető „quick winek”, és voltak nagyobb hatású, de szervezetileg jóval nehezebb változtatások. Utóbbiakhoz sokszor nem új technológia kell, hanem döntés, együttműködés, mérés, új folyamatok és változásmenedzsment.
Ezért talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy van-e körforgásos stratégiánk, hanem hogy mi történik vele. Másképp tervezzük-e a következő terméket? Megváltoznak-e a beszerzési szempontok? Tudjuk-e mérni a döntéseink valódi környezeti hatását? És ha már tudjuk, min kellene változtatni, képesek vagyunk-e végigvinni azt a szervezeten?
A „Körforgásban a jövő” webinárium példái alapján a körforgásos átállás nem pusztán technológiai vagy szabályozási feladat. Legalább ennyire üzleti és szervezeti kérdés – és végső soron azon múlik, sikerül-e a célokat átfordítani a mindennapi működésbe.
KAPCSOLÓDÓ KÉPZÉS
Körforgásos átállás kétszintű képzés – november 16-i indulás
Kétszer negyvenórás hibrid képzés arról, hogyan méred fel az anyagáramaidat, hogyan riportálsz az ESRS E5 szerint, és hogyan építesz körforgásos üzleti modellt. Az alapozó szinttől a specialista mélységig.
