Miért jobb a regeneratív szemlélet a vállalatvezetőnek, a marketingesnek és a fogyasztónak?
Bár a hírekben mindennapossá vált a téma, az idei súlyos aszály az átlagember számára mégis meglehetősen távol maradt. A boltban volt élelmiszer, a csapból folyt a víz, és legalább a nyaralásra sem kellett esőruhát csomagolni. Valójában ki fizeti meg ennek a kényelmes vakságnak az árát? Elegendő lehet a fenntarthatóság és a körforgásos gazdaság önmagában? Vendégszerzőnk, Tartó Levente ökológiai kertészmérnök azt járja körül, mit tehet ezzel egy vállalatvezető és a fogyasztó.
70 milliméter csapadék hullott országosan június és augusztus között – a sokéves átlag, 203 milliméter alig harmada. Június 30-án Szécsényben 42 fokot mértek, minden idők hazai hőmérsékleti csúcsát, augusztus végére pedig az ország több mint fele súlyos vagy nagyfokú aszályban volt. Ez nem egyetlen rossz nyár: az elmúlt huszonöt év kilenc legszárazabb nyarából öt már a 2020-as évekre esett. A boltok tele polcai és a csapból folyó víz tehát nem azt jelentik, hogy nincs baj – hanem azt, hogy a rendszer még bírja azt a terhet, amit rárakunk. Csak épp egyre kevésbé.
Tessék mondani, mit tartanak fenn?
Kevés túlhasználtabb és egyben eredeti jelentését vesztettebb szó van a „fenntartható” szónál. Hiszen valójában mit tartunk fenn? Gondoljunk csak bele, hogy egy cégvezető szájából mit jelenthet ez: valóban a gazdasági, társadalmi, természeti rendszerek fenntartására vonatkozik vagy arra, hogy a cég tevékenysége maradjon fenntartható úgy, hogy az előbbi három tényezőre minimális vagy esetleg nincs is hatása? Nyilvánvalóan az utóbbi lehetetlen, hiszen nincs olyan tevékenység, amely e háromra nem hat egyáltalán, így marad a másik két lehetőség. Viszont mivel a legtöbb cégvezető céljai alapján valószínűsíthető, hogy a cég eredményessége magasabb prioritású, mint a gazdasági, társadalmi, természeti rendszerek iránti felelősség, így a fenntarthatóság számukra lényegében azt jelenti, hogy a környezettudatos működés csak annyira érvényesülhet, hogy a cég eredményessége közben ne sérüljön.
Csakhogy ma már ez kevés. Amikor egy vállalat fenntarthatóságról beszél, valójában legtöbbször annyit ígér, hogy lassabban rombol.
A fenntarthatóság szó szerint azt jelenti: tartsuk fenn, ami van – csakhogy amit fenn akarunk tartani, az már egy degradált állapot: fogyó erőforrások, kimerült talajok, eltűnt élőhelyek, atomizált társadalom.
A körforgásos gazdaság ennél valamivel többet ígér – kevesebb hulladékot termel, hatékonyabban használja újra az anyagot –, de ez is csak azt jelenti, hogy amit elveszünk, azt tovább forgatjuk, nem hogy bármit is visszaadnánk abból, amit korábban kivontunk a rendszerből. A cselekvési kényszert sokkal jobban kifejezi a regeneráció – a szó latin gyökere, a re és a generare, pontosan azt a hiányzó lépést nevezi meg, amire ma már szükség lenne: újrateremteni, újra létrehozni azt, ami elveszett.
Ez pedig azért fontos, mert a természet, a társadalom és a gazdaság hármasa egymásba ágyazva épül fel, méghozzá ebben a sorrendben és függőségben: gazdaság csak működő társadalomban létezhet, társadalom pedig csak élhető természeti környezetben. Ha a sorrendet megfordítjuk, és a gazdaság érdekeit tesszük elsődlegessé a természet rovására, azzal éppen azt az alapot ássuk alá, amire maga a gazdaság is épül. Nagyon fontos e kontextusban megérteni, hogy ebben a modellben a természet nem csupán az erdő, ahová kirándulni járunk, vagy a tó, amibe kavicsot dobálunk: a természet magában foglal minden élő és élettelen teremtményt, így magát az embert is. Így érthető meg igazán, hogy miért ez van a külső körben és miért kritikus fontosságú az állapota.
A gazdaság, a társadalom és a természet egymásba ágyazottsága, az úgynevezett erős fenntarthatóság modellje Forrás: Greenpeace
Fenntarthatóság helyett helyreállíthatóság
A mezőgazdaságban a regeneratív, azaz helyreállító módszerek a 70-es években kerültek be a köztudatba, pedig ezeket a módszereket évezredekkel ezelőtt már alkalmazta az emberiség. Ahogyan azonban a tudomány haladt előre, úgy távolodtunk ezektől az eljárásoktól egyre inkább olyan irányba, amely során a hatékonyság robbanásszerű növekedésével a károsítás mértéke is exponenciálisan nőtt. Klasszikus példa erre, hogy amíg az ember kézzel vágta ki a fákat, fizikailag nem tudott annyit kivágni, hogy ne tudott volna az erdő regenerálódni, azonban ahogy megjelent a láncfűrész, ez már nem volt igaz. Bár már az 1920-as években megjelentek az első megfigyelések, hogy a mezőgazdaság fittyet hány a területek regenerációs képességére, ami gondot fog okozni (pl. Porkatlan – Dust Bowl, USA), még így is jó pár évtizedbe telt, mire a regeneratív mozgalom éledezni kezdett.
A talajerózió, a talajszerkezet romlása, a csökkenő vízmegtartó képesség, a talajvízszint süllyedése, a biodiverzitás csökkenése a talajban, az elszikesedés, és mindezek eredőjeként a fokozódó érzékenység az aszályra rendkívül sebezhetővé tette a mezőgazdaságot, és így az ellenállóképesége is rohamosan csökkent – sokkal gyorsabban, mint ahogyan a degradációja történt az utóbbi évtizedekben. Ezzel együtt a termesztett növények száma drasztikusan visszaesett (több ezer ehető növényt ismerünk és ennek ellenére 12 növény adja az éves hozam 75%-át, amiből mindössze 3 faj dominál, a búza, kukorica és a rizs), ami szintén nem kedvez a rezilienciának.
A regeneratív mozgalom követői mindezt felismerve változtattak a gazdálkodási szokásaikon, melyeket nem csak alkalmaznak, de igyekeznek terjeszteni is: minimális vagy teljesen elhagyott talajbolygatás, takarónövények és folyamatos talajborítás, természetes alapú növényvédelem, agroerdészet beillesztése a mezőgazdasági területekbe, szerves anyag (pl. komposzt, trágya) visszaforgatása műtrágya helyett, célzott (pl. csepegtető) öntözés és vízmegtartás, szakaszos legeltetés, ökológiai sávok alkalmazása, stb.
A Gyurgyalagos Tanya Jászfényszarun: a kisléptékű ökológiai zöldségtermesztés valódi alternatíva a konvencionális termeléssel szemben Forrás: Tudatos Vásárlók Egyesülete
KAPCSOLÓDÓ ESEMÉNY
Talajélet és komposztálás” — Kökény Attilával – Online LAB
A Nestlé Hungária és a Scale Impact közös webináriuma azt mutatja meg, hogy a talaj nem élettelen közeg, hanem élő rendszer — és hogy ennek az élő rendszernek az újraindításán múlik, mennyi vizet tart meg a föld, mennyire tűri az aszályt, és hosszú távon mennyit terem.A
A téma azért elsődleges fontosságú, és nagyon aktuális, mert a talajélet felelős a szénmegkötésért a talajban. 1% humusztöbblet létrehozásával a talaj 145 000–230 000 liter/hektár vízzel többet tud eltárolni 30 cm mélységben. A talajéletet komposztált trágyával és komposzt-oltóanyagokkal, a takarónövények mellett és a folyékony szén útvonalon lehet serkenteni. Így tehető a leromlott talaj aszálytűrőbbé és termékenyebbé — a nedvességtartalom a jellemző 3–6%-ról 20–25%-ra emelhető.
A regeneratív szemlélet szerencsére nem csak mezőgazdasági környezetben értelmezhető: minden vállalatvezető tud hozzá kapcsolódni, minden szakterületen tetten érhető. Ha egy rendszert évek óta csak toldozott-foldozott gyors javítások tartanak életben, nem elég leállítani a további tűzoltást – időt és fejlesztői kapacitást kell visszaforgatni a kód újraépítésébe, különben a következő terhelési csúcs úgyis ledönti, ahogy a kimerült talajt is ledönti a következő aszály. A kérdés, amit minden vezetőnek fel kellene tennie magának tehát nem az, hogy „mit tudunk kompenzálni”, hanem hogy „mit építünk vissza”.
Ezzel azonban még mindig csak a gazdasági skálán mozgunk a regeneráció tengelyén – az egymásba ágyazottság miatt ez önmagában nem elég: a társadalmi és természeti szinten is változtatnunk kell. Egy valóban felelős vállalat esetén a kompenzáció („offset”) nem opció, mert elszakítja a felelősséget a saját hatástól – máshol, más rendszerben kompenzálunk. A valódi regeneráció ugyanabban a rendszerben épít vissza, amit a saját működése kimerít. Egy autókereskedés, egy marketingügynökség, egy bank vagy egy informatikai cég vezetője látszólag nincs hatással a talajra: nem művelik a lebetonozott udvart, nincs miért permetezni az irodában, teheneket sem igazán tartanak. Csakhogy ettől még nem ér véget sem a felelősség, sem a lehetőség, csak máshol kell keresni.
Egy bank azzal tud a legtöbbet tenni, amihez amúgy is ért: a tőkeallokációval. Kedvezőbb hitelfeltételek azoknak a gazdálkodóknak és fejlesztőknek, akik vízmegtartó, regeneratív gyakorlatra állnak át – ez olyan döntés, amit csak egy pénzintézet hozhat meg, és nagyobb hatása van, mint bármilyen saját irodai intézkedésnek. Egy marketingügynökség maga formálja azokat a fogyasztói elvárásokat – a hibátlan formájú zöldséget, az örökké teli polcot –, amelyek miatt a mezőgazdaságnak nincs tere váltani. Egy kampány, ami a szezonalitást vagy a hazai, regeneratív termelőt népszerűsíti, többet ér, mint tíz fenntarthatósági jelentés. Egy informatikai cég pontosan azt az eszközt tudja megépíteni, ami az aszálykezelésből ma még hiányzik: nyilvános, naprakész vízgyűjtő-adatfelületet vagy talajnedvesség-monitoringot, amivel a gazdák látják, mi történik és célzottan tudnak reagálni. Egy autókereskedés vezetője, akinek a telephelye egy nagy betonozott parkoló, a bérleti szerződés újratárgyalásakor kérheti a vízáteresztő burkolatot (így a csapadék a legjobb helyre kerül, a talajba).
A közös nevező, hogy akinek nincs saját földje vagy nem irányíthatja a saját épületét, attól még van tőkéje, szakértelme vagy befolyása, amit oda irányíthat, ahol a probléma ténylegesen van.
KAPCSOLÓDÓ KÉPZÉS
Körforgásos átállás kétszintű képzés – november 16-i indulás
Kétszer negyvenórás hibrid képzés arról, hogyan méred fel az anyagáramaidat, hogyan riportálsz az ESRS E5 szerint, és hogyan építesz körforgásos üzleti modellt. Az alapozó szinttől a specialista mélységig.
Fenntarthatósági kritériumok mentén működő minőségbiztosítási rendszer a tudatos élelmiszerfogyasztás elősegítéséhez az Agri Kulti által vezetett projektben Forrás: Agri Kulti
A felelősség nem áll meg a vállalatoknál. Fogyasztói szokások és pazarlás nélkül nem lehet más növényeket termeszteni – csak a mostaniakat próbáljuk egyre görcsösebben, technokrata eszközökkel kicsikarni a talajból. Amíg a decemberi paradicsom, ecuadori banán és az „olcsó élelmiszer” elvárása változatlan marad, a mezőgazdaságnak nincs más választása, mint ugyanazokat a vízigényes kultúrákat termeszteni – csak új fajtákkal, több műtrágyával, mélyebb kutakkal, kontrollált üvegházakkal. Ugyanakkor
a regeneratív szemlélet nem lemondást jelent, hanem a bolygónkra és egészségünkre nagyobb odafigyelést, alkalmazkodást a természeti adottságokhoz és a természet ritmusához.
Ez alapján számos jó példával fejleszthetjük a valóban fenntartható étkezésünket: legyen, amit csak nyáron eszünk frissen (pl. paradicsom, uborka, eper), legyen, amit télen, akár tartósítva (pl. paszternák, káposzta, sütőtök), legyen, ami máshogy néz ki a tányérunkon, mint tíz éve (alternatív gabonafélék pl. köles, hajdina) és legyen, amit helyettesítünk (pl. avokádó helyett hasonló zsírtartalmú magvak vagy hüvelyes krémek, amerikai mandula helyett magyar mandula vagy mogyoró).
Ha a fenti gondolatokat komolyan vesszük, akkor a regeneráció nem egy újabb sor a fenntarthatósági jelentésben, hanem az egyetlen olyan válasz, ami valóban arányos azzal, amit az elmúlt évtizedekben elvettünk. Ehhez az idei aszály komoly figyelmeztetés számunkra – a természet erős és kérlelhetetlen, amit kétségbe vonhatunk és próbálhatjuk megregulázni, de a tudomány jelen állása szerint célravezetőbb lenne vele együttműködni.
KAPCSOLÓDÓ
Regeneratív mezőgazdaság és generációváltás képzés – 2027 január 10-i indulással
A Nestlé és a Sustainable Business Academy közös, hathetes online képzése olyan gazdáknak szól, akik a saját gazdaságukban is szeretnének lépni a fenntarthatóság felé. A program a klímaváltozás, a talajegészség és a generációváltás gyakorlati kérdéseit járja körül — nem elméleti bevezetőként, hanem a napi gazdálkodásra fordítható tudásként —, és gyakorlati gazdaságlátogatással zárul.
Tartó Levente ökológiai kertészmérnök, informatikus és sötétzöld aktivista, aki 2022-ben még az „Év informatikai vezetője” volt Budapesten, de ma már Terényben él családjával „gyüttmentként”, ahol egy remek közösség aktív tagja. Fenntarthatósági, permakultúrás és humánökológiai tanulmányai mind hozzájárultak, hogy felelős fogyasztó és gondolkodó legyen, aki feleségével teljes egyetértésben választotta a falusi életet. A fizikai munka melletti közös vállalkozásuk inkább érték-, semmint profitorientált, melyben a vidéki életet és megélhetést népszerűsítik, tudatos fogyasztói szemléletformálást végeznek a jövőálló élelmezés és boldogabb élet irányába, illetve biokertészeket oktatnak és hobbikertészeket segítenek.
