A mesterséges intelligencia nemcsak a munkánkat, illetve a vállalkozások működését könnyítheti még, de a saját életünket is kényelmesebbé és hatékonyabbá teheti. Többek között erről szólt a november 5-én megrendezett MasterCard Fintech Fórum Hungary konferencia. De milyen hatással lehet a technológia a környezetünkre? Hogyan állíthatnánk az AI-agentekét egy fenntarthatóbb jövő szolgálatába? Vendégszerzőnk, Ferenczi Gergely az elhangzottaktól inspirálva összefoglalta, hogy milyen lehetőségek rejlenek a mesterséges intelligenciában, ha a fenntarthatóságot nem csak opcionálisan bekapcsolható „skillként” építjük bele a fejlesztésekbe, hanem sokkal magasabb szintű, nemzetközi elvárásokat kapcsolunk hozzá.
Ki ne szeretné, ha az AI-agentek egyre több feladatot vennének le a válláról? Gondoljunk csak bele, mennyi lehetőséget rejt magában, ha a mesterséges intelligencia nemcsak a munkánkban segít, hanem a hétköznapi életünk számtalan területén is önállóan intézkedik helyettünk. Megszervezi az utazásainkat, elvégzi a bevásárlást, optimalizálja a kiadásainkat, vagy éppen olyan összetett munkafolyamatokat hajt végre, amelyek ma még rengeteg időnket emésztik fel.
Egy olyan jövő felé haladunk, ahol az AI-agenteknek köszönhetően egyszerűbbé, kényelmesebbé és hatékonyabbá válhat az életünk. De miközben egyre nagyobb lelkesedéssel várjuk ezt a jövőt, van egy kérdés, amiről túl keveset beszélünk: Vajon milyen hatással lesz mindez a bolygónkra?
Hogyan lehet egy AI-agent környezettudatosabb az embernél?
A klímaváltozást mi, emberek idéztük elő.
És bár egyre közvetlenebbül tapasztaljuk a következményeit, úgy tűnik, képtelenek vagyunk érdemben változtatni azon a gazdasági és fogyasztói modellen, amely jelentős részben felelős érte.
A szélsőséges időjárási események, a biodiverzitás csökkenése, a természeti erőforrásaink kimerülése egyre látványosabban hatnak az életünkre. Mégis egyre többet fogyasztunk. És még többet termelünk.
A vállalatokat a folyamatos növekedési és profitelvárások sokszor egyre nagyobb termelésre ösztönzik, ami újabb és újabb fogyasztói igényeket generál. Egy olyan gazdasági körforgásban működünk, ahol a túltermelés és a túlfogyasztás egymást erősítik. De mi történne, ha már nem mi hoznánk meg a fogyasztási döntéseink jelentős részét?
Az AI-agentek fejlődésével reális forgatókönyv lehet akár, hogy 5–10 éven belül a hétköznapi döntéseink egyre nagyobb részét mesterséges intelligenciára bízzuk. Itt nem egyszerűen arról lenne szó, hogy az AI segít kiválasztani egy terméket, összehasonlítja az árakat, vagy ajánlásokat fogalmaz meg. Hanem arról, hogy az AI-agent önálló döntési jogkört kap, és a teljes folyamatot képes lesz végig vinni a döntéstől egészen a tranzakció végrehajtásáig.
Kiválasztja, milyen élelmiszert rendelünk, milyen ruhát vásárolunk, hogyan optimalizáljuk az energiafelhasználásunkat, vagy akár azt is, milyen befektetéseket eszközölünk. Az általunk meghatározott felhatalmazás és korlátok között önállóan cselekszik, és nem minden egyes döntéshez kér majd jóváhagyást.
Bár elsőre ijesztően hangzik, de ebben akár óriási lehetőség is lehet. Az ember ugyanis impulzív, sokszor rövid távon gondolkodik, és a kényelmet, az árat vagy éppen a pillanatnyi vágyait helyezi előtérbe. Akkor is, ha pontosan tudja, hogy döntéseinek milyen hosszú távú következményei vannak.
Egy AI-agent viszont képes lehet arra, amire mi láthatóan csak korlátozottan: következetesen figyelembe venni a fenntarthatósági szempontokat minden egyes döntésnél.
Nemcsak az árat és a kényelmet mérlegelheti, hanem a termék környezeti lábnyomát, az előállításához szükséges erőforrásokat, a szállítás környezeti hatásait vagy éppen azt, hogy valóban szükségünk van-e az adott termékre. Akár arra is figyelmeztethet minket, hogy a sokadik fast fashion ruhadarab megvásárlása helyett talán érdemesebb lenne átgondolni a döntésünket.
Vállalati szinten pedig a beszerzési, termelési és beruházási döntések során is képes lehet következetesen érvényesíteni olyan környezeti szempontokat, amelyek ma gyakran háttérbe szorulnak a rövid távú pénzügyi érdekek mellett.
A túlfogyasztás leghatékonyabb fékje vagy katalizátora
Ideális esetben tehát az AI-agent akár a túltermelés és a túlfogyasztás leghatékonyabb fékje lehetne, ha nem lenne itt egy hatalmas DE.
Hisz ezekre a döntésekre csak akkor lesz képes, ha erre tervezzük, és a működését meghatározó szabályok, követelmények és korlátok ezt valóban megkövetelik. Ha egy AI-agent kizárólag arra optimalizál, hogy minél gyorsabban, kényelmesebben és hatékonyabban teljesítse a fogyasztói igényeinket, akkor könnyen a túlfogyasztás eddig soha nem látott katalizátorává válhat.
És ha a vállalati AI-agentek elsődleges célja továbbra is a termelés, az értékesítés és a profit maximalizálása lesz, akkor a technológia a túltermelés felgyorsításának is rendkívül hatékony eszköze lehet. Gondoljunk csak bele: a mai digitális platformok algoritmusai már most is rendkívül hatékonyan ösztönzik a fogyasztást. Mi történik, ha ugyanezek a rendszerek már nemcsak vásárlásra ösztönöznek, hanem helyettünk vásárolnak is?
Éppen ezért lenne fontos, hogy a fenntarthatóság ne pusztán egy opcionálisan bekapcsolható „skill” legyen az AI-agentek működésében. Ennél sokkal magasabb szinten kellene megjeleníteni. Nem bízhatjuk kizárólag az egyéni felhasználókra vagy az AI-t fejlesztő vállalatokra, hogy milyen környezeti szempontokat vesznek figyelembe az egyre önállóbb döntéshozatal során. Ehhez nemzetközi, szabályozói és politikai szinten meghatározott alapelvekre, kötelező követelményekre és ellenőrizhető korlátokra lenne szükség.
Nem arról van szó, hogy az AI vegye át az irányítást az életünk felett. Hanem arról, hogy amikor majd döntéseket hoz helyettünk, akkor a döntéseinek ne kizárólag a mi rövid távú érdekeinket, hanem a hosszú távú közös érdekeinket is szolgálniuk kelljen. Nem gondolom, hogy az AI önmagában megoldja a klímaváltozást. Azt viszont igen, hogy alapvetően befolyásolhatja, merre haladunk tovább. Az AI-agentek ugyanis két teljesen különböző jövő felé vezethetnek: Segíthetnek visszafogni a túltermelést és a túlfogyasztást, és fenntarthatóbb döntések milliárdjait hozhatják meg.
Megfelelő alapelvek nélkül kétélű fegyver
Vagy minden eddiginél hatékonyabban szolgálhatják ki és erősíthetik fel a jelenlegi, fenntarthatatlan gazdasági és fogyasztói modellünket. A technológia mindkettőre alkalmas lehet.
A valódi kérdés tehát nem az, hogy az AI képes lesz-e helyettünk dönteni, hanem az, hogy milyen értékrend mentén engedjük majd dönteni.
És erről már most el kellene kezdenünk társadalmi és szabályozói szinten gondolkodni. Mert mire az AI-agentek tömegesen meghozzák helyettünk a döntéseket, könnyen lehet, hogy már késő lesz meghatározni a játékszabályokat. Erről szól Jakub Pachocki, az OpenAI vezető kutatójának írása is, az „An Alien Mind”, mely bemutatja az AI fejlődésének várható ütemét és az egyre autonómabb rendszerek megjelenését. Bár nem kifejezetten a klímaváltozásról szól, de arra figyelmeztet, hogy miért kell már most foglalkoznunk a mesterséges intelligenciák működését meghatározó alapelvekkel.
A szerzőről
Ferenczi Gergely közgazdász, aki 2021 óta aktívan foglalkozik az ESG területével, különös tekintettel az adatalapú digitális ESG megoldások fejlesztésére. Korábban hazai és multinacionális vállalatoknál szerzett tapasztalatot értékesítési és termékfejlesztési vezetői pozíciókban, amely során mélyrehatóan megismerte a vállalatok működési folyamatait és üzleti stratégiáit. Jelenleg az OPTEN Informatikai Kft. céginformációs üzletágának igazgatója, ahol egy 12 fős szakértői csapatot vezet. Küldetésének érzi az ESG és az üzleti fenntarthatóság fúziójának megteremtését, valamint egy olyan paradigmaváltás elősegítését, amelyben az ESG-szempontok az üzleti tervezés szerves részévé válnak. Stratégiai szerepet tölt be a vállalat adatvezérelt szolgáltatásainak fejlesztésében és piaci bevezetésében, segítve a cégeket abban, hogy a fenntarthatóság és a gazdasági növekedés összhangba kerüljön, és az ESG ne csak megfelelési kötelezettség, hanem versenyelőnyt jelentő tényező legyen.
