A fenntarthatóság sok szervezetnél még mindig különálló területként jelenik meg, miközben egyre inkább a működés szerves részévé kellene válnia. Egri Gábor több mint harminc éve dolgozik a kultúra és az előadóművészet világában, elsősorban marketing- és kommunikációs területen. A Müpában eltöltött évek után úgy érezte, új irányt kell keresnie.
Egy korábbi Sustainable Business Academy-hallgatóval folytatott beszélgetés indította el azon az úton, amely végül a fenntarthatósági menedzserképzéshez vezetett. Ma már az előadóművészeti szektor fenntarthatósági projektjein is dolgozik: kutatásokat vezet, szakmai irányelvek kidolgozásában vesz részt, és szervezeteket támogat a szemléletváltásban.
Volt egy olyan pillanat, amikor eldőlt benned, hogy a fenntarthatósággal szeretnél foglalkozni?
„Abszolút volt. Hosszan kerestem az utam, gondolkodtam, hogy most merre tovább, jobbra menjek vagy balra. Egy beszélgetés végül egyértelművé tette számomra, hogy a fenntarthatóság a kézzel fogható választás: itt van előttem, foglalkozom vele, magánemberként figyelek rá, miért ne tanuljak róla? Úgy éreztem, hogy erre az új pályára kell lépnem, már nemcsak mint magánszemély, hanem szakmailag is.”
Milyen reményekkel vágtál bele a fenntarthatósági menedzserképzésbe?
„Szerintem a legfontosabb dolog a kíváncsiság. Alapvetően türelmetlen típus vagyok, nagyon nehezen várom meg, hogy valami megtörténjen, még akkor is, ha tudom, hogy idő kell hozzá. És ez volt a képzéssel kapcsolatban is a legnagyobb elvárásom, hogy holnapután már mindenhez is érteni szeretnék.”
Megkaptad végül, amit vártál?
„Azt gondolom, hogy kaptam egy átfogó képet, és lehetőséget arra, hogy ezt a leghatékonyabban szerezzem meg. A képzési struktúra a gyakorlati segítségre épül, és ez igencsak számít. Sokat jelentett a többiek inspirációja, és jelent azóta is, hiszen tagja vagyok a közösségnek, és igyekszem minél több személyes, illetve online workshopon, képzésen, beszélgetésen részt venni, tanulni, könyvet olvasni. Ez a lelkesedés nemhogy lankadna, hanem ahogy egyre többször megyek el egy ilyen fórumra, annál több kérdésem van, annál több szelete nyílik ki a témának.”
Hogyan tudtad átültetni ezt a tudást a gyakorlatba?
„Társaimmal a ReStageGroup-ban azt tűztük célul, hogy olyan projekteket nézzünk meg, amelyek megvalósítására reális lehetőség van, és ezeken kezdjünk el dolgozni. Azt tudom mondani, hogy a kezdetek óta folyamatosan van feladatunk.”
Milyen projekteken dolgoztatok az elmúlt időszakban?
„Mellénk állt a Magyar Turisztikai Program Alapítvány (MTPA), és az együttműködésükkel végeztünk egy kutatást. Létrejött egy bázistudás arról, hogyan állnak hozzá az előadó-művészeti intézmények a fenntarthatósághoz, mit tudnak róla, mik az akadályok, milyen kihívásaik vannak, mennyire kommunikálnak róla, kinek van rá stratégiája, terve, és így tovább. A másik projektünk – szintén az MTPA megbízásából – pedig egy előadó-művészeti, közérthető útmutató elkészítése volt, amely segít abban, hogy például egy színház vagy egy zenekar szempontjából mik azok az alapfogalmak, jó gyakorlatok és folyamatok, amelyek relevánsak.”
Mi a legnagyobb kihívás ma ezen a területen?
„Az előadó-művészet esetében úgy látom, hogy még hosszú út áll előttünk. Alapvető probléma sok helyen, hogy a működéssel kapcsolatos problémákkal küzdenek, így kevesebb fókusz és forrás jut a fenntarthatóságra. A pénzügyi akadályok mellett hiányzik az átálláshoz szükséges szaktudás, és esetenként a szándék, elkötelezettség is. Nem utolsó sorban említeném, hogy eddig a fenntartói oldal sem támogatta a szemléletváltást: elhanyagolható volt a célzott forrás, és semmilyen egyéb támogatás nem állt az intézmények, együttesek rendelkezésre.
Hogyan lehet a jelenlegi helyzeten változtatni?
„Mi az érzékenyítésben, a párbeszédben hiszünk, mind szakmai, mind fenntartói vonatkozásban. Hosszútávú, többlépcsős projektről van szó. Nem ajtóstól kell rontani a házba, hanem megfelelő idő, információ és előkészítés szükséges a változás beindításához. És nem kell azonnal óriási fejlesztésekre gondolni: kis lépésekkel érdemes elindulni. Azon dolgozunk, hogy a környezeti és társadalmi előnyök mellett bemutassuk: gazdasági előny is származik abból, ha például nem kidobsz valamit, hanem újra felhasználod. A körforgásos gazdaság elméletét a saját iparágunkra ugyanúgy lehet alkalmazni.”
Ha visszamehetnél az időben, mit tanácsolnál magadnak?
„Türelem! Ugyanakkor azt is, hogy ne várjak eddig. Ma jobban örülnék, ha már húsz éve a fókuszomban lett volna a fenntarthatóság. Azt kívánnám magamnak, hogy egy percet se várjak azzal, hogy ezzel a szemlélettel működjek a mindennapokban.”
Kinek ajánlanád ezt a képzést?
„Bárkinek, aki a témával kapcsolatban nyitott és érdeklődő. Aki fenntarthatósággal szeretne foglalkozni, és belátható időn belül átfogó képet kapni erről a területről igen jól képzett, a témával hosszú ideje foglalkozó szakemberektől.”
Egri Gábor a Scale Impact fenntarthatósági menedzser-képzésén mélyítette el a fenntarthatósággal kapcsolatos tudását. Ha te is szeretnél stratégiai megközelítéssel gondolkodni a fenntarthatóságról, jelentkezz az ősszel induló képzésünkre!
