Magyarország később éri el a 2026-os túlfogyasztás napját, mint az előző években, de a globális dátumhoz képest jóval korábban – derül ki a WWF friss jelentéséből. Örülhetünk-e ennek a dátumnak? Milyen dátum lenne optimális fenntarthatósági szempontból? Mire használhatnánk ezt a dátumot – és mit kezdünk vele ténylegesen? Vendégszerzőnk, Tartó Levente a magyar és a globális túllövés napjának összefüggéseit, korlátait és valódi üzenetét járja körül.
Idén az előző évekhez képest közel 1 hónappal később, június 24-én értük el a túlfogyasztás napját Magyarországon. „A magyarországi túlfogyasztás napja azt mutatja meg, hogy ha a világon mindenki úgy élne, mint hazánk lakossága, az emberiség mikorra használná fel a Föld egy év alatt megújulni képes erőforrásait. A számítást a Global Footprint Network végzi a nemzeti ökológiai lábnyom és biokapacitás adatai alapján” – írja a WWF.
„Örülünk, Vincent?”
A közleményben azt is jelzik, hogy ez bár elsőre jó hírnek tűnik, de valójában mégsem örülhetünk felhőtlenül, mert az oka nem a tudatos fogyasztás, hanem az ipari termelés átmeneti visszaesése, a fogyasztás növekedésének csökkenése, illetve a Global Footprint Network évente pontosított számítási modellje. A WWF ennek kapcsán további javaslatokat fogalmaz meg a szakpolitika felé, amelyek elsősorban az energiafelhasználás és fenntartható mezőgazdaság irányába mutatnak.
A globális túlfogyasztás, vagy ahogy a tükörfordításban használjuk, a túllövés napja (Earth Overshoot Day, EOD) a magyar dátumhoz képest későbbre, július 30-ra esik. A globális dátum 6 nappal későbbre került 2025-höz képest, ám ez is adatfelülvizsgálat miatt történt, nem tényleges csökkenés – ráadásul 2026 a valaha mért legmagasabb túllövés éve. A számok szerint az emberiség 73%-kal többet használ fel a bolygó erőforrásaiból, mint ahogy azok regenerálódni tudnának, vagyis idén 1,73 Földre lenne szükségünk, hogy előállítsa az emberiség által igényelt erőforrásokat. Ez szintén nem ad okot az ujjongásra, főképp, ha megnézzük az országokra lebontott dátumokat, ahol azt látjuk, hogy az év első fele jóval sűrűbb, mint a második (a részletes adatokat a Global Footprint Network Country Overshoot Days 2026 oldalán lehet böngészni).
Forrás: Global Footprint Network, overshootday.org
Melyik hónap hányadikán lennénk felelős fogyasztók
Logikusan merül fel a kérdés bennünk, hogy mikor örülhetnénk igazán ezen mérés kapcsán: ha december 31-én lenne a túlfogyasztás napja? Hiszen akkor pont 1 évnyi erőforrást használnánk fel 1 év alatt, ami már-már a mérnöki precizitás határát súrolná. Vagy, mivel sok éven át zajlott már korábban a túlfogyasztás, ezért még jó ideig sokkal több, mint 1 év alatt kellene elfogyasztanunk 1 évnyi erőforrást? És ha igen, akkor pontosan mennyivel több, mint 1 év?
Valójában maga a képlet, amit a Global Footprint Network használ, egy arányszám, amely az adott év termelését viszonyítja a fogyasztási igényekkel, azaz (biokapacitás / ökológiai lábnyom) × 365
Ez alapján azt mondhatjuk, hogy simán lehetne ez az érték több, mint 1 év – azonban mivel adott évre vonatkozik, így nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy 1 évnél magasabb érték mennyi korábbi túlfogyasztási hátralékot tudna ledolgozni, mint ahogy azt sem, hogy mennyi tartalékot kellene képeznünk a jövőre nézve.
Ráadásul maga az elvi logika sem ennyire lineáris. Egyrészt visszafordíthatatlan ökológiai folyamatokról van szó, mint pl. az évtizedek alatt lezajlott talajdegradáció, vagy számtalan kihalt faj, és ez utóbbit egy későbbi alulfogyasztás értelemszerűen nem pótolja, előbbit pedig nem abban az ütemben, ahogyan az történt. Másrészt ez a fajta kompenzációs („offset”) logika nagyban támogatja azt a fajta könnyelmű gondolkodást, hogy „mindegy mit csinálunk, majd jóvátesszük”, ami sem az előző pont miatt nem helyes (hiszen nem tudunk mindent jóvátenni), sem a jövőbeni bizonytalan folyamatok miatt nem mondhatjuk azt, hogy biztosan tudunk majd javítani.
Ha már van egy dátum, akkor használjuk jól
Mire használhatnánk tehát ezt az indexet azon túl, hogy évről évre elszörnyülködünk vagy éppen legyintünk egyet hozzáállástól függően?
A Global Footprint Network kiegészítő jelentése szerint a figyelemfelhívó dátumok ellenére sajnos szinte egyetlen nemzet sem azonosítja az erőforráskorlátokat a gazdasági tervezésének központi, kritikus elemeként. A legtöbb ország a fenntarthatóságot mellékes, szimbolikus vagy erősen redukált környezetvédelmi kérdésként kezeli, és nem a gazdasági fenyegetést, strukturális kockázatot látja benne, így a fizikai erőforrás-korlátokat sem kötik össze a gazdasági tervezéssel. Ez értelemszerűen jelentősen rontja az esélyét annak, hogy ezek a dátumok országonként későbbre tolódjanak.
Forrás: Global Footprint Network, overshootday.org
Amellett azonban, hogy ez egy figyelemfelhívó, szakpolitikai javaslatokat megalapozó országok közötti összehasonlítást lehetővé tevő eszköz, látjuk a trendet a fenti ábrán, amely alapján a tendencia egyértelmű: ha 2 élhető bolygónk lenne, akkor talán kielégítené az igényeinket. Miután bolygóból nem áll több rendelkezésünkre, így érdemes az igényekkel foglalkozni (ráadásul még ha állna is, akkor sem tűnik felelős megoldásnak az első és legfontosabb bolygónk kisemmizését csak úgy elfogadni, hogy majd lesz másik).
Az igényeket illetően pedig érdemes a Mahatma Gandhinak tulajdonított igazságon elgondolkodnunk: „A világ erőforrásai elegendők ahhoz, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de nem elegendők ahhoz, hogy kielégítsék mindenki mohóságát”.
A szerzőről:
Tartó Levente ökológiai kertészmérnök, informatikus és sötétzöld aktivista, aki 2022-ben még az „Év informatikai vezetője” volt Budapesten, de ma már Terényben él családjával „gyüttmentként”, ahol egy remek közösség aktív tagja. Fenntarthatósági, permakultúrás és humánökológiai tanulmányai mind hozzájárultak, hogy felelős fogyasztó és gondolkodó legyen, aki feleségével teljes egyetértésben választotta a falusi életet. A fizikai munka melletti közös vállalkozásuk inkább érték-, semmint profitorientált, melyben a vidéki életet és megélhetést népszerűsítik, tudatos fogyasztói szemléletformálást végeznek a jövőálló élelmezés és boldogabb élet irányába, illetve biokertészeket oktatnak és hobbikertészeket segítenek.
